Olivia Shelley
1511. július 28. - Szombat
1511. július 28. - Szombat
A pap mondandója végéhez ért. Ahhoz a részhez, ahol megkérdezi, kitartunk-e egymás mellett jóban és rosszban. Betegségben és boldogságban. Rögtön válaszoltunk mind a ketten meg sem várva, amíg a tiszteletes a végére ér, de mire megcsókolhattuk volna egymást, a templom hatalmas, fából készült kétszárnyú ajtaja kivágódott és egy fiatalnak látszó férfi rontott be rajta. Dühösnek tűnt.
– Látom, nem fogadtad meg a tanácsom, öreg király! – mindenki apámra, a királyra nézett.
– Mit keresel itt, te szörnyeteg? – mikor közelebb ért észrevettem, hogy ugyanaz a férfi volt, mint akit nem is olyan rég láttam apám dolgozószobájából kijönni. Akkor épp valami üzletről beszéltek.
– Vigyázz, mit beszélsz! Egyességet kötöttünk és te nem álltad a szavad! – ingerültebb lett a hangja, de én nem azzal foglalkoztam. Megakadtam az utolsó résznél.
– Én mindig is álltam a szavam! Te voltál az, aki tőrbe csaltál!
– Megadtam mindent, amit kértél! Pénzt, családot, barátokat... Hatalmat! – Olyan hangosan kiabált már, hogy megijedtem és reszketni kezdtem. William gyengéden átölelt és magához vonva próbált meg védelmezni.
– Miért jöttél ide, varázsló?
– Csak azért, hogy egy ajándékot adjak. – meglepődtem. Varázsló lenne? Olyan, ami azokban a rémtörténetekben szerepel? – Kaptok három napot! Három napotok lesz arra, hogy egymás társaságát élvezzétek, de utána mindenki mély álomba merül hosszú időkre. A két birodalom eltűnik egyik percről a másikra egészen addig, amíg én azt akarom! – mindenki megijedt.
– Ezt nem teheted!
– De igen, én megtehetem! Te voltál az, aki a legfontosabb szabályt megszegted! Te vagy ennek az egésznek az oka, király! – Azzal a titokzatos idegen mondandója végéhez közeledett, de én nem figyeltem már rá.
A világ összeomlott körülöttem. Összemosódtak a színek, a hangok, az érzések. Minden. Elsötétült körülöttem minden. Nem láttam és nem hallottam semmit, de tudtam, hogy William, aki eddig mindent megtett értem, vigyáz rám.
Szia!
VálaszTörlésProbógus alapján még nem sokat tudok írni a történetedről, de már ezzel a rövid bevezetővel felkeltetted az érdeklődésemet. Nagyon szeretem a klasszikus meseátiratokat, és a Csipkerózsikával kapcsolatban még pont nem hallottam ilyesmiről (csak a Sleeping Beauty filmről, de azt inkább hagyjuk...), ezért külön örültem neki. Kíváncsi vagyok, mennyiben követed majd a mesét, és mennyi lesz a változtatás, de már az, hogy egy fiatal (és a képe alapján jóképű is:) varázsló szerepel a gonosz boszi helyett, már arra enged következteti, hogy ő és a hercegnő sem lesz közömbös egymásnak. Most így elsőre egy szerelmi háromszöget tudnék elképzelni, bár lehet, hogy nagyot tévedek vele :)
Kíváncsian várom az első fejezetet!
Szia, Szimy!
TörlésÖrólök neki, hogy kíváncsi vagy a folytatásra. Én a Sleeping Beauty-t nem ismerem, de olvastam egy könyvet egyszer Alex Flinn-től a Kiss in time-ot. Az volt ilyen átírás és részben onnan jött az ötlet. Még én sem nagyon tudom részletesen, mit akarok kihozni ebből, de a szerelmi háromszöggel kapcsolatban megpróbálom a legjobbat és a legizgalmasabbat kihozni. A gonosz boszival csak az volt a problémám, hogy az átírásban is nő nemű volt az aki belerondított a mese közepébe és szerettem volna valami újat.
U.i.: A varázsló igazából egy démonherceg lesz majd. Azt hiszem ennyit még elárulok és hogy még tervezek egy-két fordulatot. ;)
Köszönöm a feliratkozást is és remélem tetszeni fog majd az első fejezet is. Holnap igyekszem megírni és felrakni. (: